Esőcseppek vagyunk

"Viszlát, és kösz a halakat!” "Ma Magyarországon győzni tudott egy párt, mely nem írt választási programot. Ma Magyarországon győzni tudott egy párt, melynek vezetője nem állt ki egyetlen vitára sem, évek óta nem válaszol kérdésekre, nem nyilatkozik másnak, csak a saját mikrofonállványainak, de hazaárulónak bélyegzett minden másként gondolkodót. Győzni tudtak úgy, hogy ma, Európa közepén, lassan 70 évvel az utolsó minket is érintő háború után minden mondanivalójuk a háborús fenyegetettségről, a „kultúránk és fajtánk” miatti rettegésről, kerítés mögé bújásról szól. Győzni tudott egy párt, ahol a miniszterelnök rokonai és barátai, strómanjai és oligarchái lassan a nevükre vették a teljes országot: minden az övék már, a trafikok, a földek, a kastélyok, a vadászterületek, a kempingek, a bányák, az erőművek. Győztek annak ellenére, hogy rájuk égett számos köztörvényes bűncselekmény, a vádemelést csak az általuk állított legfőbb ügyész és bűntárs akadályozza meg. Győztek úgy, hogy...

Most utoljára Furcsa érzéseim vannak a holnapi demonstrációval kapcsolatban, olyan végletes és végzetes érzések kavarognak bennem. Mintha ebbe a holnapi megmozdulásba gyűlne össze az elmúlt 8 év fájdalma, keserűsége. Számomra ez a holnapi rezsim elleni tiltakozás, amolyan vízválasztó, nem olyan kimegyünk és hazajövünk hangulata van, hanem valahogy más, bár az is lehet, hogy ezek csak az én érzéseim. Holnap én személy szerint már nem az elcsalt választások miatt megyek ki, mert az csak egy pont a mondat végén. Annak a mondatnak a végén, amit a Fidesz rezsim és Orbán Viktor írt bele a magyar történelem gyászosnak tűnő könyvébe. Ez már nem arról szól, hogy hoztak egy rossz vagy még rosszabb törvényt, ez már nem arról szól, hogy ki lopott és mennyit, hanem arról a végtelen mély keserűségről, amit minden ember érez, aki nem támogatja a rezsimet. A holnapi nap számomra arról szól, hogy kiegyenesedik e újra a gerincünk, vagy hozzászokunk hosszú évtizedekre a görnyedt, alázatos testtartáshoz. ...