4# Megtanulni emberként élni

Üdvözlök mindenkit! 

Köszönöm, és nagyon érdekes számomra a kezdetleges blogom ellenére, a „sok” jelentkező, akik szeretnének rajtam keresztül megosztani valamit!

A következő cikk alapját egy e-mail-ben kaptam, miután megszületett az előző bejegyzés, amit itt lehet elolvasni. Túl vagyunk ügye egy középiskolás végzős srác órarendjén és időbeosztásán, de arra is gondolnunk kell, hogy mi lesz ez után. 

Jelenleg a ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán tanuló egyetemista leányzó (21) épp ezért is írta le a szemszögét nekünk.

Ő 2016-ban végzett egy 5 éves gimnáziumban, majd rögtön jelentkezett az ELTE biológus szakára, egy félév után ott is hagyta azt, hiszen eléggé nagy csalódás volt számára. Ezt követően egy gyárban kezdett dolgozni, kicsit kiszakadva az egyetemi környezetből, végül beadta a jelentkezését az ELTE másik karára, ahol most az első félévét tölti.

Kifejtette nekem, hogy mennyire meglepő számára az előző bejegyzésben feltűntetett órarend, hisz emlékei szerint neki ennél jóval kevesebb órája volt, ezzel szemben nehezebb érettségit tett (magyar, matek, töri, közép spanyol és emelt biológia). És még előre hozott emelt angolt is, ami miatt a további angolokra be sem kellett járnia, és bioszra sem, mert  heti 2 óra volt tömbösítve emelt biosz faktból. Nem pedig több plusz órákkal lettek terhelve.

„Én meglepődök a mostani órarendeken, sokáig hallottam a visszhangját az általános iskolásokénak is, nem gondolom, hogy általános iskolában annyira meg kéne terhelni a gyerekeket, mint amennyire most teszik, nekik tényleg szükségük van még szabadidőre, ők többet játszanak, és igénylik is. Ezért nem tudom, mit gondoljak a középiskolások órarendjéről. Ha ránéztem arra, ami a blogodon volt, abszolút nem ismertem volna rá a sajátomra. „

Az e-mail ezek után tér ki inkább a legfontosabb pontokra.

Egy középiskolás gyerek valóban nem tudja azt, hogy az év közbeni jegyek igazából lényegtelenek. Azt sem, hogy mennyire sok dolog nem számít a felvételinél. Sőt az érettségi eredménye is csak továbbtanulási szempontból számít, ha viszont szakmára megy, vagy netán rögtön dolgozni, nem feltétlenül lényeges, csak legyen meg.  

Az illető, aki írt nekem kitűnő tanuló volt minden évben, mert könnyedén tanul, és az összes érettségi része is jeles lett. Azonban az egyik „csupán csak jó tanuló” osztálytársának mégis több pontja lett a felvételinél, mint neki, mert egészen más a felvételi pontszám, meg a tárgyak értékelése az érettségiben. Tehát ezen tényleg felesleges görcsölni skacok. És természetesen számára ez így sima út volt az egyetemre.

„Azt nem mondom egyetemista fejjel, amit én is utáltam érettségi előtt, hogy az érettségi mennyire könnyű, bezzeg az egyetem... Az első része abszolút nem igaz, aki ott áll, abban a helyzetben, ez az első olyan megmérettetés, amiről azt hiszi, az egész életére kihat. Ez csak akkor igaz, ha olyan egyetemre készül, ahol 450 a ponthatár... De tényleg stresszes az egész, főleg, hogy egymás hegyére-hátára rakják az írásbeliket és szóbeliket is.”

Középiskolában valóban a leglényegtelenebb dolgokat emelik ki az egyetemről. Nem igazán vázolják fel a kölyköknek, hogy bizony bár szűkebb körben, és nagy mennyiségben, szárazon, de legalább azt tanulhatod, amit választottál, amit szeretnél. Sokkalta kevesebb a felesleges tanóra, a légkör is szabadabb. A tanárok is egész másképp kezelik a diákokat, még is csak felnőttebb a környezet. De valóban van egy nagy szakadék  egyetem és középiskola között. Az információmennyiség annyira a többszörösére nő, hogy gyakorlatilag lehetetlen mindent megtanulni. Még az ember bele nem kóstol legalább egy kicsit, elképzelhetetlen lesz számára, hogy egy féléves vizsga megfelel egy érettséginek, de nagyjából így van.

„Ezért lenne fontos, hogy középiskolában legyen egy olyan oktatás, ami megakadályozza ezt a hatalmas szakadékot. A mindennapos testnevelés hülyeség, nem attól lesznek nem túlsúlyosak a fiatalok, viszont nagyobb hangsúlyt kéne helyezni arra, amivel a gimis később foglalkozni akar. Több olyan faktos óra kéne, ahol felkészítik arra a töménytelen anyagra, ami ott el fog hangzani.

És akkor most jön az én egyetemi élményem. Egy kis tanács azoknak, akik továbbtanulnak! Ha nyár végén úgy érzed, hogy rohadtul nem akarod, hogy elkezdődjön az egyetem, akkor rossz helyre jelentkeztél, saját tapasztalatból mondom. Illetve, nagyon jót tesz, ha nem rögtön mész egyetemre. Nekem nagyon megterhelő volt, hogy az érettségi után fellélegeztem, örültem, hogy lezártam mindent, és mire kiélvezhettem volna ezt, már kezdődött az egyetem. Viszont most, ahogy munka után tértem vissza egyetemre, sokkal jobban érzem magam, mert mást is tapasztaltam, nem csak a folyamatos iskolát tizenX éven keresztül.

Egy idő után rájöttem, hogy ez a rossz érzés a biosszal kapcsolatban csak egy megérzés volt a többi dolog iránt. Nem elvenni akarom a kedvét senkinek a biológus szaktól. Pusztán szerintem már az undorító, amikor gyakorlatilag a békasegge alá viszik a ponthatárt, azért, hogy 300 embert felvegyenek (igen, egy évfolyamra). Majd felvehessék utánuk a pénzt és már a beiratkozáson elmondják, hogy a 3 év végére ennek a 10%-a vagy annyi sem marad meg. Persze ne felejtsétek el, hogy a 3 évvel gyakorlatilag kitörölhetitek a fenekeket, mert ha nem végzed el az MSc-t, akkor alig van esélyed munkára.

Elmondanám, hogy erre a szakra elég egy közép biosz érettségi. Egy közép oda, ahol egy emelt biosz érettségivel azt éreztem, hogy gyakorlatilag semmit nem értek az órából, és minden emeltes anyagot is már alapnak vesznek. Ezért tartom undorítónak, hogy mindenkit felvesznek, és megcsillogtatják előttük a reményt, pedig nagyot fognak csalódni, mikor meglátják, mennyit kéne már tudniuk, és utána mennyit kell tanulniuk. Ez a felvételi rendszer ebből a szempontból sok helyen buktató. Régen nagyon kevesen jutottak be az egyetemekre, de azok olyanok voltak, akik valószínűleg végig is tudták vinni, és már olyan előzetes tudással rendelkeztek, ami az egyetemhez elengedhetetlen. Jó dolog, hogy sok ember előtt megnyílik a lehetőség, mert sok helyen közepes a ponthatár, de ezáltal nem látják át, hogy ha valaki nem érdeklődik borzasztó módon az iránt a dolog iránt, akkor szinte felesleges is próbálkoznia.”

Pontosan ezért kiemelten fontos, hogy a középiskolai képzés és oktatás sokkal megfelelőbb legyen! Nehéz, de nem lehetetlen. Elkülöníteni mondjuk kettő év iskola után azokat, akiknek már megvannak a továbbtanulási elképzeléseik, és csöpöghetnek hozzájuk azok is, akik később döntenek. Nem csak tananyagban, hanem környezetben is megtapasztaltatni velük a folyamatos váltást és azt a sok információt, amit hasznosan el kell tárolniuk. Meg kellene tanulniuk, hogy hogyan tanuljanak! Hogyan koncentráljanak a száraz tananyagra, és hogyan maradjanak emberek mindemellett. Nem elfoglalni kell a gyerekeket és iskolában tartani 1 millió szar töltelék tantárggyal, hanem felkészíteni az életre, vagy legalább az életük következő állomására. 

Megtanulni emberként élni! Ez lenne az első, amit tudniuk kellene egyébként a mai fiataloknak.

 
Köszönöm a részletes betekintést az egyetemista lányzótól, hogy neki milyen tapasztalatai voltak. Az e-mail még más dolgokra is kitér egyébként, ami még további cikkekben visszaköszön majd. Most viszont próbáltam a témánál maradni tömörebben.  

Köszönöm, hogy ma is velem tartottál, még legközelebb sem szakadunk el az oskolától előreláthatólag.